“Vannak a férfiak. És vannak ezek a nők. Mi. Anyám, nagyanyám, húgom, barátnőm, szomszédom. Valami hasonló bennünk, valami ismétlődik. Valami, ami jó, ami fáj, ami nehéz, ami nevetséges. Sokat köszönhetünk egymásnak. Jót meg rosszat. A földön állunk. Mindent túlélünk. A nők mozgatják a világot. Nem fönt, hanem lent. A piacon, az utcán, a fürdőben, a munkahelyen -például ebben a mosodában.”/Forrás: Leányálom KFT./

Bizony, bizony mondom néktek, higgyétek csak el, a nők irányítják a Világot, de meghagyják a férfiakat abban a hiszemben, hogy ők! Hisz mégiscsak a férfiak lennének a teremtés koronái!

A lenti írás most igazán aktuális, hisz éppen az év végi ünnepek után vagyunk, amikor a számunkra nem megfelelő, hasznavehetetlen ajándékokat próbáljuk kicserélni az üzletekben.

Azért, hogy ne legyen szükség a cserék vége láthatatlan sorára, kedves férfiak tanuljátok meg milyen ajándék a leginkább megfelelő egy nőnek!

/a szerkesztő/

"Valamelyik nap a nőkről csevegtünk a fiammal, és ekkor jöttem rá, hogy itt az ideje sort keríteni arra a bizonyos Komoly Beszélgetésre, amit minden apának meg kell ejtenie a fiával, de rendre csak halogatja, mert szörnyen kínos.

A téma? Nőknek szánt ajándékok vásárlása.

E téren sok férfinak fogalma sincs a lényegről. Az én figyelmes apám például egyszer a házassági évfordulójukon elektromos takaróval lepte meg anyámat.

Még csak nem is sejtette, miért nézett rá anyám úgy, miután kinyitotta a dobozt. (Önök, tapasztalt férfitársaim tudják, miféle nézésre gondolok.) Hiszen a legtöbbet tudó elektromos takarót választotta. Automatikus hőfokszabályozóval! Vágyhat-e nő ennél szebb ajándékra?

Apám ugyanazt a hibát követte el, amit oly sok más férfi: azt hitte, hogy a nőknek olyasmit kell adni, ami használható valamire. Tévedés! A nők megajándékozásának első alapszabálya, hogy az ajándék semmire se legyen használható, vagy ha mégis, akkor csak rosszul. Vizsgáljunk meg két lehetséges ajándékot, melyek elméletileg ugyanazt a célt szolgálják!

Első ajándék: dekoratív olajmécses, elektronikus gyújtóval, dupla üvegbúrával, akkora tartállyal, hogy egy feltöltéssel tíz órán át képes 1200 lumen fényt árasztani.

Második ajándék: illatosított méhviasz gyertya, melyben lépdarabkák láthatók, és körülbelül olyan erős fényt ad, mint egy nyirkos kukoricacsutka.

A férfiak többsége minden kétséget kizáróan az első ajándékra szavazna, mert azt arra lehet használni, hogy az ember lásson a sötétben. A nők viszont egyértelműen a második ajándékot választanák, mert ők imádnak üldögélni a félhomályban, pislákoló-csordogáló gyertyák társaságában. Ne kérdezzék meg, miért.

Én csupán azt mondom, hogy ez a fajta ajándék az, amilyenre a nők vágynak. Ezért nem létezik jobb ajándék az ékszernél: az ugyanis eredendően haszontalan.

A nők megajándékozásának második alapszabálya: soha nincs vége.

Ez a dologban az igazán ijesztő, ebbe kóstol bele a fiam mostanában. Akinek van barátnője, az egészen biztosan kap ajándékot tőle születésnapra, megismerkedésük évfordulójára, karácsonyra/hanukára/holdújévre és Bálint-napra.

Minden egyes ajándékot szépen becsomagolva és egy magvas gondolattal ékes kártya kíséretében kap meg. Amikor pedig a lány átadja az ajándékot, azt illik viszonozni. Az ember nem veheti elő a pénztárcáját azzal, hogy „lássuk csak, tessék, itt van... 17 dollár!” /vagy: 10 ezer Ft/

Ráadásul, ahogy a fiamnak is megmondtam, ez az egész csak egyre rosszabb lesz. Idővel továbbiak következnek: eljegyzési és nászajándékok, ajándéközön a baba születésekor, anyák napjára és egyéb kötelező ajándékozási alkalmakkor, melyek nem is léteznének, ha úgy lenne, ahogy tartják, vagyis valóban a férfiak irányítanák a világot. Ezeket és még sok más alkalmat mind a nők teremtik.

A feleségem minden ok nélkül is szokott ajándékot vásárolni. Mindig bemegy az üzletközpont valamelyik ajándékboltjába, ahová férfi be nem teszi a lábát, és biztosan talál valamit – talán egy aranyos kis dobozkát, amibe egy molekulánál nagyobb méretű tárgy nem fér bele, tehát nem jó semmire –, és megveszi, a magvas gondolattal ékes kártyával egyetemben. Pedig még nem is tudja, kinek fogja adni!

Nők milliói teszik ugyanezt, vég nélkül, újra meg újra, mi, férfiak meg csak tehetetlenül szemléljük az egészet. Mákszemnyi esélyünk sincs, hogy ezt a csatát megnyerjük.

Ezt mondtam el a fiamnak. Ideje volt, hogy megtudja az igazat."

/Forrás: rd.hu/