Vers mindenkinek


Magány...

Ma megint körbefont magányom,

Fent a ragyogó csillagok.

Szikrázó fénye beborít,

Aranyos csillámot hiába hint.

 

Lelkemben érzem a kínt,

Hiányod hasít bele csak,

A csendes éjszakába,

Kínzó vágyam gyötör,

Eszelősen, mindhiába.

 

Még remeg testem,

Az utolsó érintéstől,

Szárnyal még lelkem,

A reménytől.

 

Várlak még minden éjszakán,

Szerelmem szikráját,

Hinti rád, a fénylő holdvilág.

 

Ma megint itt járt, a magányom,

Rólad mesél minden álom.

Körbefon mámorító hévvel,

Ég a tűz, őrjöng a vérem,

Érted kiált minden, követel;

- El nem múló szerelemmel!

/Forrás: Raj Devpreet Kaur/

9 jele annak, hogy magányos a lelked, még ha nem is tudsz róla!

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »