Miért vágyunk arra, aki elérhetetlen?


Kategória:
Életmód, Élet

Létrehozva:
2020-05-10 15:58:11

Cikk írója:
Orbán Anita


Miért vágyunk arra, aki elérhetetlen?

Az elérhetetlen dolgoknak mindíg is nagy volt a csáberejük,ez nyílt titok. Mi van abban az esetben, ha az elérhetetlen iránti vágyunk egyfajta drogként, függőségbe taszít, és hiába szeretnénk, hogy végre viszonzásra találjanak az érzéseink, nem találjuk a megoldást nekünk ehhez min kéne változtatni?

Gyakaran hallom azt a panaszt, férfiaktól és nőktől eggyaránt, hogy a másiknak az kell, ha nem foglalkozol vele és elérhetetlen vagy. A kedves, odaadó félre nincs szüksége a másiknak és emiatt a legtöbb esetben férfi szájából hallva fedezem fel a felindultságot és kiábrándulást a nőkből. Tényleg ennyire szeretnénk mi nők drámát vagy alaposabban szemügyre véve ezt a kérdést és empátiával szemlélve, méllyebben gyökerező problémákat találhatunk?

Ha te is az a típus vagy, aki folyton az iránt lobban lángra, aki iránt nem kéne,annak sokkal nyomóssabb oka van annál, minthogy megrögzött plátói szerelmes típus vagy. Gyermekként megeshetett veled, hogy beleszerettél titokban valakibe, de ha még most is az egyoldalú szerelmek tengerén evickélsz, nem csak versengésből áhítod az elérhetetlen herceget és nem is érted miért találod folyton ilyen helyzetben magadat, akkor nagy valószíüséggel elfolytott félelmek tartanak a markukban.

Aki folyton a reménytelen szerelmek táborában találja magát, az valójában biztonsági játékos. Találkozik valakivel, aki iránt fellángol, és az álmaiba menekűl a kis szerelmével. Eljátszadozik a képzeletvilágában a beteljesülésről, a rögös útról, ahogy romantikus kalandjuk egy Daniel Steel forgatókönyv alapján egyszer talán beteljesül, de csak is szigorúan fejben! A valóságban nem adja meg igazán a lehetőségét ennek. Egyre csak olyan emberek tudják kiváltani belőle ezt a szerelem adrenalint, akik kutyába sem veszik, reménytelen  a megszerzésük, vagy megtartásuk, de az álmodó megtalálja az okait, magyarázatait amiért érdemes várni rá, és küzdeni érte, és közben szenved egy viszonzatlan mocsárban, amit tulajdonképpen nagyon is élevez. Az igazság az , hogy amíg ezek a szerelmek csak az álmaiban léteznek, az tökéletes érzelmi biztonságot adnak az ábrándozónak. Szívét igazából nem kell vásárra vinnie, hiszen az csak önmagában dobog bezárva. A félelmei valójában pont az igazi viszonzott párkapcsolat, mert egy valós kapcsolatban meg kell mutatni magunkat, de ez kiszolgáltatottsággal és kudarc lehetőségével is járhat. Mikor elérhető közelségebe kerül az intimitás, a beteljesülés, nem tud vele mit kezdeni, ezért menekül egy álomvilágba.

Retteg a megnyílástól és a befogadástól, a boldogságtól, hiszen nem ismeri, nem ezt tapasztalta, nem hiszi el, hogy neki ez jár. Ezért hajszolja újra és újra azt a helyzetet, amiben otthonosan mozog. Szívében örökös félelem, hogy ha valaki tényleg megismeri, megmutatná önmagát, elhagyná, nem tetszene a másiknak az ő tökéletlensége. A szabadsága is bitonságban maradhat így, hiszen egy képzelt szerelemben sosem kell igazán elköteleződnie, és igazából nem is tudja, hogy valóban komolyan akarná e. 

Az álmaiban beteljesületlenül maradt szerelem megvédi a valódi fájdalomtól és elhagyástól, de el is különiti mindenféle bensőséges kapcsolattól. A fejében képzelgéseiben képes irányítani a történéseket, de a valóságban már nem, mert nem biztos sem saját magában, sem az érzéseiben, sőt egyenesen megrémiszti az irányításról való lemondás.  Nem hiszi el, hogy szerethető, ő maga sem áll készen, hogy a másik az övé legyen, és ö a másiké.

Szenved a visszautasítástól, és szeretne már valódi kapcsolatot, próbálkozik, de nemérti, miért csak abba tud beleszeretni, akinek ő nem kell. Ha elfogadjuk félelmeinket, abban a pillanatban elvesztik felettünk a hatalmukat. Tisztába jönni azzal, mit is szeretnénk igazán egy őszinte beszélgetéssel kezdődik, amit önmagunkkal kell kezdeni, és ha megért bennünk az őszinte vágy a kapcsolatra, megkell tanulnunk kinyitni a szívünket és elindulni a másik felé, nem csak képzelegni róla. Meglehet, hogy a másikról kiderül, nem is olyan elérhetetlen csak arra várt, hogy végre képessé váljunk őt igazán beengedni és megnyílni számára. 

Egy viselkedési mintánk felismerése rámutathat a tudatalatti működéseinkre, és a  rálátással képessé válhatunk gyógyúlni, nyakon csípni félelmeinket és szembe nézni velük. Talán már nem is valóságosak, vagy csak a felismerés hiányzott. Talán épp itt az idő, hogy változtatni tudjunk rajta, és ráébredjünk, képesek vagyunk javítani az életünkön, hogy elérhetővé váljon a boldogság. Kezdd el hinni, hogy pont elég jó vagy és szerethető!! Ne csak álmodd a szerelmet, engedd meg, hogy a valóságban is a tied legyen.